A washingtoni egyetemi polgári és környezetvédelmi mérnöki osztály tudósai genetikailag módosították a szokásos szobanövényt, hogy lebontják a klórozott vízben és a benzinben található mérgező molekulákat. A növényt, a „pothos ivy” -et úgy fejlesztették ki, hogy expresszáljon egy 2E1 nevű proteint, amely lehetővé teszi a benzol és a kloroform bontását olyan komponensekbe, amelyeket a növény saját igényeinek megfelelően felhasználhat. A célzott vegyi anyagokat kis mennyiségben találják meg a tipikus háztartásokban, idővel felhalmozódnak, de molekuláik mérete túl kicsi ahhoz, hogy felvegyék a HEPA szűrőket. Mivel ezeknek a vegyi anyagoknak való kitettség összekapcsolódott a rákkal, ez a tudományos eredmény jó hír az emberi egészség számára.
A Környezettudomány és Technológia folyóiratban, 2018. december 19-én közzétett tanulmányukban Long Zhang, Ryan Routsong és Stuart E. Strand kutatók ismertették a pothos borostyán növényének módosítására alkalmazott eljárást. A növényt azért választották, mert robusztus és sokféle körülmények között képes növekedni, és az alkalmazott fehérje - a P450 2E1, röviden „2E1” - természetesen jelen van minden emlősben. Az emberekben a 2E1 a májban található, és csak az alkohol lebontásakor kapcsol be, így nem segíti a légszennyező anyagok lebontását. Ezért a csapat munkája arra irányult, hogy funkcionalitását testén kívül is elérhetővé tegye - „zöld máj” koncepciónak nevezik.
A nyulakban előforduló 2E1 fehérje szintetikus változatát vezetjük be a pothos borostyánba, hogy minden sejt expresszálja. A genetikai módosítás után végzett kémcsőben a kloroform-koncentráció három nap elteltével 82% -kal esett vissza, hat napra nem észlelhető, és a benzol koncentráció 75% -kal esett nyolcadik napra a növényeket és a megfelelő gázokat tartalmazó fiolákban. A háztartási környezetben a módosított funkcionalitás előnyeinek elérése érdekében a vegyi anyagokat oda kell szállítani, ahol a növény található. „Ha egy növény egy szoba sarkában nőne fel, akkor ennek is lesz valamilyen hatása” - mondta Stuart Strand, a tanulmány egyik tudósa. "De légáramlás nélkül sokáig tart, amíg a ház másik végén lévő molekula eléri a növényt."